Visszatekintő a tavaszi pihenésekre 2.

Annyi minden történt az utóbbi időben, és amint már az előző bejegyzésben írtam jócskán el vagyok maradva az "emlékkövecskéimmel". Tegnap némiképpen lendületbe jöttem és ez is motivál arra, hogy a második tavaszi pihenésünkről is eltegyek egy pár képet, pár emlék mondatot.

Egerszalókon egy nagyon, nagyon barátságos szállást találtam, ahol az egerszalóki gyógyvizes medence jótékony hatásait is lehet élvezni. Ez jelentős dolog anyagilag, ugyanis az egerszalóki termálfürdő ára horror! - Tehát jó a szállás, jól főznek, és a fürdési lehetőség is jó. Annyira meg voltunk elégedve a helyzetünkkel, hogy ha élünk és még lehetőségünk is lesz rá, akkor jövő évben is szeretnénk elmenni. - A távolság sem túl nagy, szóval nagyon kerek volt! :)

A szállástól nem messze nagyon jó kiránduló helyek vannak, amit még én is meg tudtam közelíteni gyalog! Gyönyörű látványt nyújtanak a közeli termálfürdő melletti sóhegyek, és nem messze vannak a ma már látványosságként mutatott barlanglakások. Ezeket a 19. században "építették" (vájták a sziklába) és egészen 1980-as évekig használták. A berendezése korabeli, ez is érdekes, de még érdekesebb végig gondolni, hogy az egy légterű helyiségben - némi elválasztással - zajlott az élet minden funkciója és még az állatokat is ott tartották. Természetesen víz, csatorna nem volt. - A nagy kényelmünk mellett el sem tudjuk ma már képzelni, hogy miképpen lehetett megoldani a mindennapi életfunkciókat - és mégis élet volt itt!

A sóhegyek:

A barlanglakásokról egy pár kép: 

Kirándultunk Egerbe is, szép volt, csak a gyaloglás kissé túl hosszúra sikerült nekem, utána két napig csak totyogtam, mint kacsa a jégen. :))

Mezőkövesdre volt még egy nagyon szép kirándulásunk, ahol fazekasnál voltunk :) - és a Kisjankó Bori emlékházban. A népművészet csodáit láthattuk, természetesen újabb 3 db csetresszel gyarapodott a már amúgyis tetemes gyűjteményem.

Visszatekintő a tavaszi pihenésekre 1.

Változó nagyon, hogy milyen a vonzódásom ehhez az oldalhoz. Van amikor szinte hetente jön a késztetés: meg kellene örökíteni valamit, máskor pedig a sok, sok esemény ellenére se időm, se hangulatom ahhoz, hogy leírjak egy egy jelentősebb eseményt, vagy élményt.

Most, hogy megnéztem az utolsó bejegyzés dátumát az előbbi megállapítás ismét megerősödött bennem. 

Nagyon sok minden történt a nyáron, és mindegyikről lehetne egy-egy emlékkövecskét eltenni, 

Sorba is veszem, ebben a bejegyzésben a két tavaszi "nyaralásunkból" az első emlékeit teszem el. 

A sok, sok munka után ezekkel a kisebb pihenésekkel készültünk a nyári nagy eseményekre, amik élményben igen gazdagnak ígérkeztek, de azt már előre tudtam, hogy a számomra már bizony fárasztó is lesz. Mostanában kezdem egyre inkább érezni a koromat. - Eddig jobbára viccelődtem az éveim számával, mert nem terhelt meg. Körülbelül egy éve érzem, hogy bizony utolérem őket, és fizikai erőnlétben, teljesítményben már nehezen mennek az egy-egy napra eltervezett feladatok. - Ez is elkövetkezett. :(

Első ötnapos pihenésünk Sopronban volt májusban. - Sopronban már többször jártunk, de csak átutazóban, most az öt nap alatt a várost és tágabb környékét is bejártuk. Némileg korlátozott bennünket, hogy az időjárás nem volt igazán barátságos. Ez viszont rásegített arra, hogy többet pihenjünk. Végül is szép helyeken jártunk és sokat pihentünk nagyon jó körülmények között voltunk.

Soproni emlékek:

A másik jelentősebb kirándulás: Kőszeg, Cák, Faludi völgy - sok, sok régi emlék felidézését jelentette. Gyerekekkel többször nyaraltunk (sátoroztunk) Cákon, és Ausztriában a Rohonc melletti Faludi völgyben. Az időjárás nem nagyon  motivált arra, hogy elinduljunk emlékidéző túrára, de a helyek közelsége miatt mégsem akartuk elszalasztani a lehetőséget. Milyen jól tettük! - Ez persze igazán akkor derült ki amikor már túl voltunk a kiránduláson. Ugyanis amíg egyik helyről a másikra mentünk többször is szakadt az eső, de amikor ki akartunk szállni az autóból mindig éppen nem esett, sőt voltak pillanatok amikor még a nap is megajándékozott bennünket egy-egy mosollyal. 

Kőszeg:

 és közben még a nap is kisütött:)

Cáki pincék:

Ez az a pince aminek a tetőterét kedves barátainknak Géza csinálta meg, hogy a népes család a régi borospincét nyaralónak használhassa. Itt sátoroztunk a telken többször is a gyerekekkel.

és így néznek ki az eredeti pincék a "pincesoron" - ami ma már "látványosság"

 

Géza nem fázós, így az öltözékből lehet következtetni arra, hogy május végén milyen időt fogtunk ki. - Felöltöztünk, nem fáztunk és lehetett nosztalgiázni. Cákról átmentünk Ausztriába, megnéztük még Rohoncot és a Faludi völgyet is. - Már az utóbbi sem a régi, sokat fejlesztettek a tó körül, hogy kedvelt kiránduló, fürdő hellyé tegyék. 

Következik majd a legközelebbi bejegyzésben Egerszalók, ami időjárás szempontjából a kedvesebb arcát mutatta és sok kirándulással kellemes élménnyé vált. - Esetleg oda máskor is visszamegyünk annyira szép és olyan sok lehetőséget tartogat kirándulásra is.