Eltelt több mint egy év, s egy sort sem írtam, egyetlen képet sem tettem el. Pedig sok minden történt az elmúlt évben. Ami a legtermészetesebb történés, hogy öregebb lettem egy évvel :) - ezt azért tartom érdemesnek megjegyezni, mert főleg ez az oka, hogy ilyen mellékes foglalkozásokra - mint blog írás - már sem idő, sem erő nem jut.
Minden megy a régi kerékvágásban: a háztartás három személyes Virággal, dolgozni járok Szilágyi Dezső téri református egyházközséghez, az egyházmegyéhez, a Menedékbe. A Menedék az már csökkentett idővel, de most ebben az évben nagy változások voltak ott, így annyira nem is lehetett félárbócra venni a munkát.
A változás egy különös történet. Lassan tíz éve, hogy a működéshez biztosított normatíva messze nem elég a legszorosabbra vett gazdálkodáshoz, működéshez. 2017 évben teljesen kritikussá vált a további fent maradás. Sok mindent megtettünk a továbbiak érdekében, sokat imádkoztunk . . . és én sokszor végig gondoltam, hogy miben nem tölti be a Menedék a feladatát, célját ami miatt Isten megvonja a továbbélés lehetőségét. Ez még csak kérdés volt bennem, és a bizonytalanság, válasz még nem volt. Szeptember, október körül már biztosan ki tudtuk számolni, hogy a decemberi munkabéreket már nem tudjuk kifizetni. Kölcsönhöz folyamodni is nagyon kockázatos lett volna, hisz ha eddig nem jöttünk ki a biztosított működési támogatásból, akkor miből adnánk meg a kölcsönt?
Ekkor már 2 éve volt a minisztériumban a fenntartó váltási engedély kérelmünk, egyházi fenntartás alá szerettünk volna bekerülni - minden korábbi tevékenységünk és önállóságunk megtartásával - ami 76 %-os plusz fedezetet jelent. Több kudarcot megértünk ebben a témában. Ezért is volt bennem egy nagy kérdőjel: Istennek mi a terve?
December elején egyik nap János evangéliuma utolsó fejezetét olvastam. A csüggedt tanítványok visszamentek halászni . . . nem fogtak semmit . . . A parton állt egy férfi és kérdezte, fiacskáim van valami ennivalótok? A tanítványok szomorúan mondták, hogy egész éjjel hiába halásztak . . . Ekkor megismétlődik az egyszer már átélt élmény: szakadozó hálóval fognak halat a csüggedt halászok. Kimennek a partra és ott sült hallal és kenyérrel várja őket Jézus. - A történetet nem először olvastam DE most az élet nagy kérdésére sejtettem meg benne a választ! Isten megtölti a hálót, sőt felettébb kegyelmes lesz!
Még karácsony előtt megkaptuk az engedélyt a fenntartó váltásra, kaptunk kölcsönt egy éves törlesztésre a decemberi fizetések kifizetésére. Telt a háló . . .
2018-ban az adósságunk visszafizetésére pedig (aminek a felét adományként elengedték!) gyűjtést tartott a Budafoki Gyülekezet, magánszemélyek támogattak bennünket. Ma már biztosan látjuk, hogy a kiegyensúlyozott működés biztosítása mellett vissza tudjuk fizetni nemcsak azt az adósságot amit most kellett a fizetések kifizetésére kérnünk (10 millió forint), hanem a korábbi 10 év során felgyűlt magánszemélyektől kapott kamat mentes adósságunkat is. - Sült hal és kenyér a telt háló mellé.
Tulajdonképpen hatalmas dolog Istennek ekkora gondviselését, kegyelmét átélni, DE az még nagyobb jelentőségű számomra, hogy Isten nem vetette el a Menedéket és a benne szolgálókat. Nem érdemeink miatt, hanem az Ő végtelen kegyelméből. SDG
Egy most aktuális nagyon is személyes eseménnyel zárom ezt az írást: Virág kezét megkérték a nyár elején - másfél éves udvarlás után - és holnap lesz az eljegyzés.
Nagy öröm és hála van a szívemben: Isten hozzáillő társat adott mellé, aki hitben él, áldozatkész, melegszívű, s nagyon szereti Virágot!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése